Sávos megközelítés a MoE rendszer helyett (Wilson)

admin 2018. június 8.

Annak érdekében, hogy az új-zélandi harmadlagos szektorban az e-learning használatának minőségi, illetve mennyiségi szintjéről informálódjon az Oktatási Minisztérium (Ministry of Education, MoE), 2003-ban létrehozott egy osztályozási rendszert [1]. A kategóriákat 2004-ben kissé módosították, mert a két középső nem volt egyértelműen különböző a kitöltők számára, illetve átfedéseket tartalmazott. (Az adatkérést később megszüntették.)

Milyen előnyökkel jár az osztályozás, hogyan segítheti a vezetőket intézményi szinten és az állami irányítást? Az intézmények a kategóriák segítségével tájékoztathatják hallgatóikat kurzusaik követelményeiről és a digitális elvárásokról. Ezenkívül használhatják az intézményi tervezésben fejlesztési alapként, valamint a tanári karnak nyújtott e-learning támogatáshoz (support). A kormány űrlapos adatbekérés nyomán tájékozódhat az intézményekben alkalmazott e-learning szintjéről és elterjedtségéről, amely segítségével átfogó képet alkothat.

A MoE osztályozás kategóriái az alábbiak voltak:

1. Nincs webes hozzáférés: A tananyag vagy a tanfolyam egyetlen része sem érhető el online.
2. Webtámogatott: A hallgatók számára korlátozottan biztosítanak online anyagokhoz és forrásokhoz hozzáférést. Ezek használata nem kötelező, mivel feltehetően a tanulmányok kisebb részét teszi ki az online részvétel.
3. Továbbfejlesztett webtámogatott: A hallgatóktól elvárt az online anyagok és források használata. Az online részvétel feltehetően jelentősen hozzájárul a tananyag tanulmányozásához.
4. Webalapú: A hallgatóktól elvárt az online anyagok és források használata. A használatuk szükséges, mivel az online részvétel megkívánt [1, p. 93].

Wilson az intézményi elemzés és tervezés szempontjából gyakorlatiasabb rendszert ajánl, amelyet sávos megközelítésnek nevez (lásd ábra) [2].

Összehasonlítva a két osztályozást, a sávos megközelít­és nagyon hasonló a MoE által készítetthez, de eltávo­lításra került belőle néhány kétértelmű dolog.

1. sáv: Nincs digitális hozzáférés: Semmilyen digitális technológiát nem használnak az oktatásban. Ezen a szinten hasonló a két rendszer.
2. sáv: Digitális technológiák adminisztratív használata: A hallgatók és a tanárok az adminisztratív feladatokhoz használnak technológiát (például kurzusleírások, időrendi táblák megosztása, feladatleadás). A MoE rendszerben a szint megnevezése „webtámogatott”, és nincs hivatkozás hozzáférésre, csak növekvő elvárás hallgatói technoló­giahasználatra a tanulmányok teljesítéséhez.
3. sáv: Digitális technológia használata a tanulás támogatásához: Ez inkább az e-learning tanításbeli hasz­nálatára vonatkozik. Ilyen kérdések tehetők fel itt: Hogy fogja támogatni a digitális technológia a tanulókat tanulá­sukban? Milyen eszközök használhatók? Ha egy kurzus ezen a sávon van, azt várjuk, hogy a tanári karnak vagy vannak készségei a technológia használatára, vagy szak­mai fejlesztéssel meg fogják ezeket szerezni. A MoE rend­szerben ennek a szintnek „továbbfejlesztett webtámoga­tott” a megnevezése.
4. sáv: Exkluzív digitális interakció: Hasonló a MoE rendszerbelihez, amely megnevezése „webalapú”. Feltéte­lez elérést, mert a kurzus vagy teljesen online, vagy nagymértékben a digitális technológiákra alapozott.

A probléma a visszavont rendszerrel az volt, hogy nehéz különbséget tenni a középső két kategória között, míg Wilson sávos megközelítése differenciálja a két kategóriát aszerint, hogy a digitális technológia eszközként vagy a pedagógiai folyamatban van-e használva.

Források

1. Ministry of Education: 2009 Single data return: A manual for tertiary education organisations and student management system developers: Specifications of the Ministry of Education and Tertiary Education Commission data requirements for the single data return for the 2009 academic year, 2008. Nem elérhető, Wilson idézi.
2. A. D. Wilson: „Categorising e-learning”, Journal of Open, Flexible and Distance Learning, 16(1), 2012. pp. 156–165. látogatva 2017.05.10.