“M. David Merrill professzor több különböző oktatástervezési modellt vizsgált meg. Kutatásai során öt olyan előíró elvet dolgozott ki, amelyik mindegyik vizsgált modell alapját képezte. Ezeket a szorosan összefüggő elveket helyesen alkalmazva eredményessé tehetik a tanulási folyamatot:
Problémaközpontúság: a tanulók hatékonyabban tanulnak, ha olyan feladatsorokat, problémákat kell megoldaniuk legyenek azok egyszerűek vagy bonyolultak, amelyek a valódi világ valódi problémáira reflektálnak.
Aktivizáció: a tanulás eredményesebb, ha felidéztetünk egy már ismert, előzetes tudást vagy egy rendszert, amelybe az új tudás beépülhet. Az aktivizáció lényege, hogy valamilyen előzetes tanuláson alapuló tapasztalatot kell felhasználni az oktatás során.
Bemutatás: a tanulók jobban megjegyzik az új ismeretet, ha az egy valódi problémaként van bemutatva, abban van elhelyezve.
Alkalmazás: a tanulás hatékonysága nő, ha az új tudást valamilyen valódi probléma megoldásában kell alkalmazni. Fontos, hogy a folyamat alatt állandó és helyes irányítást és visszajelzést kap-janak a tanulók.
Integráció: a tanulás eredményesebb, ha tanulók a saját életükbe, tapasztalataikba is beemelik az új ismeretet beszélgetéseken, vitákon keresztül.” [1]
