Kompetenciaalapú modellek
“A kompetencia-alapú oktatás is nagy szakirodalommal rendelkezik. A bolognai folyamatban, illetve a hazai felsőoktatásban is megnőtt a népszerűsége az utóbbi években – gondoljunk csak a képzésekben a végzettségi szinteket leíró általános jellemzőkre, kompetenciákra [1]. A kompetencia definíciójában nincs teljes egyetértés. Gerő Péter definíciója szerint a tudás önálló gyakorlati hasznosításának képessége [2, p. 51].
A kompetenciaalapú tanulás szerint készült modellek általában konkrét jártasságok megszerzésére koncentrálnak, nem absztrakt tanulásra (mint amilyen például az algebra). Az ide tartozó módszertanok inkább a kinetikus és/vagy készség alapú szakterületek tanulásában gyakoriak. A felsőfokú oktatási intézmények azért is helyeznek rájuk egyre nagyobb hangsúlyt, hogy a tanulás sikere állandó legyen, a különböző előképzettségű, egymástól eltérő helyen tanuló hallgatók egyéni ütemben haladhassanak. A hallgató tanulását mérik az elsajátításhoz szükséges idő helyett.
Az egyes jártasságokat, képességeket, tanulási eredményeket kompetenciáknak tekintik – ezek egyszerű egységek, terjedelmesebb tanulási cél kisebb komponensei. A tanulók egyszerre egy-egy kompetencián dolgoznak. A tanuló gyakran talál egyes jártasságokat nehezebbnek, mint másokat. A módszer lehetővé teszi számára, hogy ezeket a jártasságokat saját ütemében sajátítsa el, gyakorolja. Ha a tanuló az egyik kompetenciát elsajátította, továbbhaladhat a következőre. A magasabb vagy komplexebb kompetenciákat is egymástól elszigetelve tanulhatja.
Az egyes kompetenciák elsajátítására szolgáló tanulási modulokba belépés előtt ellenőrizheti, bizonyíthatja a tanuló a jártasságát (például előzetes tanulmányai, munkahelyi tapasztalatai alapján). Sikeres bizonyítás esetén átugorhat modulokat.
A kompetenciaalapú tanítás-tanulás tanulóközpontú, az oktató facilitátor szerepben van. A tanulókkal együtt dolgozva irányítja tanulásukat, megválaszolja kérdéseiket, beszélgetéseket vezet le, segíti a tanulókat tudásuk szintetizálásában és alkalmazásában. Jól kihasználhatók ezekben a modellekben is a technológiai lehetőségek.
A kompetenciaalapú tanulás esetén minden egyedi tanulási elemet teljesíteni kell (ellentétben a szummatív teszteléssel, ahol például a 70%-os eredmény jelentheti azt, hogy a tanuló minden egyes tanulási egységben 70%-osan jártas vagy azt, hogy a tanulási egységek 70%-ában teljes mértékben jártas, a 30%-ában egyáltalán nem). A kompetenciaalapú tanulás esetén meg kell határozni a kompetenciákat, és azokhoz megbízható kiértékeléseket kell készíteni. A hallgató akkor teljesíti a vizsgát, amikor bizonyítja, hogy elsajátította az egyes kompetenciákat.” [3]
Források
- „18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet”, Magyar Közlöny, 116. kötet, pp. 10408-11971, 2016.08.06. pp. 10408-11971, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1600018.EMM×hift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT, látogatva 2017.07.20.
- Gerő: Az élethelyzethez igazított e-tanulás (e-learning) alkalmazsáa a katonai felsőoktatás példáján, doktori (PhD) disszertáció, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola, 2011. p. 127
- A. Berecz: Proposal for classifying e-learning models. Journal of Applied Multimedia 4./XII./2017. DOI: 10.26648/JAM.2017.4.001. pp. 35-54. HU: Javaslat az e-learning modellek osztályozására. pp. 55-75.