Elektronikus tanulási környezetek holisztikus, rendszerszemléletű értelmezése (Komenczi)

admin 2018. július 1.

A korábbi rendszerszemléletű folyamatmodellek korlátozott alkalmazhatósága

“Az elektronikus tanulási környezetek, illetve a személyes tanulási hálózatok leírására – kis módosítással – alkalmasak lehetnek a tanulási környezet korábbi „mezovilág”, illetve „kommunikáció-középpontú” modelljei. A módosított modellek egymással komplementer viszonyba helyezve lehetővé teszik az új típusú tanulási környezetek holisztikus, rendszerszemléletű értelmezését.” [1:127]

„Az elektronikus tanulási környezetek működésének, szerepének és a bennük rejlő lehetőségek értelmezésére a korábbi rendszerszemléletű tanítási-tanulási folyamatmodellek csak korlátozottan alkalmazhatóak. Ezek ugyanis lényegében a tradicionális pedagógiai paradigma keretein belül maradnak, amelyet az oktatás, iskola, tanítás, tanterv, tananyag, tankönyv fogalomrendszerében való gondolkodás primátusa határoz meg. A hálózati társadalom tanulási környezetének leírására (amennyire ma ez egyáltalán lehetséges) olyan holisztikus folyamatmodellekre van szükség, amelyek számolnak a – tágabb értelemben vett – tanulási környezet információs és kommunikációs erőforrásainak totális delokalizációjával, és figyelembe veszik a tanulásnak és a tanulásról való gondolkodásnak a többirányú kiterjedését és kiterjesztését. A tanulási környezet új modelljei nem téveszthetik szem elől azt a tényt sem, hogy a tanulóknak a világra vonatkozó elsődleges információforrása egyre kevésbé az iskola, ezért a tanár elsődleges funkciója nem az információátadás.” [1:139]

Az elektronikus tanulási környezetek rendszerszemléletű értelmezése

„Bár az elektronikus tanulási környezetek eszköz- és alkalmazás-bázisa folyamatosan változik, úgy gondoljuk, hogy két korábban kidolgozott rendszermodellünk, a tanulási környezet mezovilág-, illetve kommunikáció-középpontú modelljei [3] [4] – kisebb módosításokkal és új relációba helyezéssel – a jelenlegi helyzet megértésében is segítségünkre lehetnek. Azok a trendek, amelyeken a mezovilág-modell alapul, változatlanul érvényesülnek. A tanulókat érő domináns információs inputok ma még a korábbinál is nagyobb arányban származnak a „hipervilágból”, eleinte a családi „mezovilág” közvetítő-szűrő-kiegészítő hatásrendszerén át. Később ehhez a hatásrendszerhez társul egy korlátozott ideig működő, de abban az életkorban jelentős hatású mezovilág, a kortárscsoport szubkultúrája. A harmadik mezovilágnak, az iskola hatásának eredményességét nagymértékben befolyásolja, hogy a másik kettő vele együtt működik vagy annak ellenében [5]. A mezovilág-modell új relációba helyezi az iskolát azzal, hogy több ponton is attól független változókat tartalmaz, korlátozottnak tételezve ezáltal a tanítási folyamat tervezhetőségét és hatását. Az iskolának – két autonóm, evolúciósan determinált és változó rendszer, az elme és a kultúra közé illesztve –, ha megfelelő hatást akar elérni, a korábbinál jóval nyitottabbnak kell lennie mindkét irányban. Szerepe a jövőben is jelentős, mivel kitüntetett színtér abban a folyamatban, amelynek során a mindenkori kulturális környezet hatásrendszerének asszimilációjával az emberi szubjektumok felépítik saját belső világukat. Ilyen módon sajátos interfész a kultúra kognitív univerzuma és a fizikai kozmosznak az egyes emberi agyakban megtestesülő részrendszerei között.

Eredeti megfogalmazásában a tanulási környezet kommunikáció-középpontú modellje a tanár rendszerszervező szerepét hangsúlyozza, melynek során az iskolai mezovilág kommunikációs kapcsolatrendszerét „beszabályozza”, a különböző kommunikációs formákat összehangolja [2] [3]. Az utóbbi években azonban a Web 2.0 eszköz-és alkalmazásvilágának rohamos térnyerésével és dominanciájával általános gyakorlattá kezd válni az autonóm, személyes hálózatépítés [6] [7] [8] [9]. Az alább vázolt normatív kritériumok szerint módosított kommunikáció-középpontú modell az ilyen hálózatok tanulási célú transzformációjának körvonalazásához használható. A személyes tanulási hálózat (Personal Learning Network) olyan mobil, virtuális elektronikus kommunikációs és kooperációs rendszer, amelynek a tanuló a szuverén építője és működtetője. A személyes tanulási hálózat egyéni érdeklődés és személyes tanulási preferenciák alapján folyamatosan bővülő, változó, dinamikus kapcsolatrendszer, amely képessé teszi a tanulót a web határtalan és egyre bővülő tanulási potenciáljának hasznosítására [10].

A Web 2.0 eszközökön alapuló hálózati közlési és megosztási alkalmazások rendszeres használata a diákok természetes, mindennapi tevékenysége, ez jelenti társas életük szervezésének legfontosabb kommunikációs eszközét [9]. Számukra a médiaszféra is elsősorban itt manifesztálódik, és nem a televízió képernyőkön. A diákok közösségi platformokon történő kommunikációja azonban nem teljes értékű tanulási hálózat, és nem is alakul át ilyenné automatikusan. Az internetes tanulási erőforrások értő és hatékony használatához speciális kompetenciákra, széles körű és sokrétű előzetes tudásrendszerekre van szükség. A „digitális bennszülöttek” csak a társas kommunikáció eszköz- és alkalmazásrendszerének területén otthonosak, a hálózati erőforrásoknak személyes tanulásukat hatékonyan támogató rendszerré szervezésében ugyanúgy „bevándorlók”, mint a webes jelenlétet most ízlelgető tanár.

A kialakulóban lévő kognitív habitus egyik legerősebb és legvalószínűbb trendje a globális hálózatalapú tudásszerzés normává válása. A hálózati tanításnak és tanulásnak ez az új kultúrája most formálódik. Az ebben a környezetben adekvát tanári professzió lényeges eleme azon tudások és képességek elsajátításának az elősegítése, amelyek a webes tanulási erőforrások hatékony, biztonságos, etikus használatához szükségesek. Elsősorban olyan belső orientációs tudásstruktúrák és képességek kialakulását kell elősegíteni, amelyek alkalmassá teszik a tanulókat a hálózatban található információk „letöltésére”, a webvilágban történő eligazodáshoz és amelyek az eredményes navigációhoz szükségesek. A hálózati információs univerzum annak számára válik szerves tanulási környezetté, aki olyan mezovilágokban fejlődik, amelyek hatásrendszere képessé teszi őt arra, hogy szenvedélyes és magabiztos, a szükséges kognitív, perszonális és társas kompetenciákkal rendelkező tanuló személyiség legyen. A jól működő mobil, virtuális személyes tanulási hálózatok kiépülése így előfeltételezi a valós, lokalizált iskolai mezovilágokat, és a két, komplementer rendszer folyamatos, iteratív kapcsolatát.” [1:139-141]

Források

1. Komenczi Bertalan: II. FEJEZET – Tanulási környezetek. Elektronikus tanulási környezetek sajátosságai – elméleti megközelítések és modellek. pp. 127-143. URL-en publikálva 2015.11.
2. Komenczi Bertalan: Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei. Oktatókutató és Fejlesztő Intézet. 2009. június 17.
3. Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. /Kognitív szeminárium./ 2009.
4. Komenczi Bertalan: Informatizált iskolai tanulási környezetek fejlesztése. In: Kőrösné Mikis Márta (szerk.): Iskola-Informatika-Innováció, OKI, Budapest, 2003. pp. 25–40.
5. Knausz Imre: Műveltség és autonómia. In: Az év esszéi 2003. Magyar Napló, Budapest. 208–232.
6. Benedek András: Tanulás és tudás a digitális korban. Magyar Tudomány, 168. 9. sz. 2007, pp. 1159–1162.
7. Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás. Új Pedagógiai Szemle, LVIII. 8–9. sz. 2008. pp. 91–97.
8. Bessenyei István: A digitális bennszülöttek új tudása és az iskola. Oktatás-Informatika, II. 1–2. sz. 2010. pp. 24–30.
9. W. Richardson: Blogs, Wikis, Podcasts, and Other Powerful Web Tools for Classrooms. Corwin Press, Thousand Oaks. 2010.
10. Richardson, W. és Mancabelli, R.: Personal Learning Networks: Using the Power of Connections to Transform Education. Solution Tree Press, Bloomington. 2011.
11. Tóth-Mózer Szilvia: A gyermekkép az információs társadalom hajnalán. In: Oktatásinformatikai módszerek. Tanítás és tanulás az információs társadalomban. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 2013.