E-learning minőségbiztosítási szervezetek
M’hammed Abdous összegyűjtötte, hogy a felsőoktatásbeli távoktatási QA megközelítések kialakításában mely nagy szervezetek játszottak kulcsszerepet. Ezek a következők: Quality Assurance Agency for Higher Education (1999), the Institute for Higher Education Policy (1999), the Council for Higher Education Accreditation (2002b), the Western Cooperative for Educational Telecommunications (2002), the European Association for Quality Assurance in Higher Education (2005), the Commonwealth of Learning (2005), and the United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (2005) [1].
Ezek a szervezetek magas szinten hasonlóan és összehasonlíthatóan támogatják a minőségbiztosítási rendszerek nemzeti és nemzetközi szintű használatát, elsősorban a diákok tanulási tapasztalatainak javítására összpontosítva. A távoktatási mega egyetemek minőségbiztosítási gyakorlatában fontos a minőség kultúrájának kialakulása, erősítve a kapacitásépítést a minőségbiztosítási rendszerek előmozdítására és megvalósítására, a tanulásra összpontosítva a tanítás helyett. A QA rendszerek különböző integrációja valósul meg az egyetemi szakpolitikai keretrendszerekben, amely tükröződik az egyes egyetemeken alkalmazott szabványokban és kritériumokban. Azon intézményeknél, amelyek kiemelt fontosságot tulajdonítanak az elszámoltathatóságnak, jellemzően az előre meghatározott szabványokat és kritériumokat követik. Az önfejlesztésre törekvő intézményeknél jellemzően kevésbé előírásos, általános irányelveket követnek [63].
Az ENQA (European Association for Quality Assurance in Higher Education, Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetsége) 2009 októberi, e-learning minőségbiztosításáról tartott worshopján nyilvánvaló volt, hogy az e-learning kulcsfontosságú az Európai Felsőoktatási Térségben (European Higher Education Area, EHEA) a minőségbiztosítási ügynökségek és az intézmények számára. A workshopon megbizonyosodtak arról, hogy az Európai Felsőoktatási Térség Minőségbiztosításához az Európai Szabványok és Irányelvek (European Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area, ESG) megfelelő értelmezés esetén a minőségbiztosítsái folyamatok gerinceként szolgáltahatnak az e-learninghez is. Bár az ESG-t azóta felülvizsgálták, de az ESG 2015 továbbra is alkalmazható az oktatás és a tanulás minden módjára. Viszont továbbra is szükségesnek találják a használatához a megfelelő értelmezést. Úgy gondolják, hogy a minőségbiztosítási ügynökségek és a felsőoktatási intézmények felelőssége továbbra is a módszertani fejlődés biztosítása.
Az EUA 2014-ben készült e-learning tanulmánya szerint a megkérdezett intézmények 91%-a integrálta az e-learninget a tanításba (távoktatás, kombinált tanulás, problémamegoldás, előadások, munkaalapú tanulás vagy szimuláció formájában). 80%-uk kínált online tanfolyamokat. Ezzel szemben az e-learning minőségbiztosításnak csak 23%-uk szentelt kiemelt figyelmet [2, p. 5].
A ENQA munkacsoport 2016 nyarán kezdte meg munkáját azzal a céllal, hogy kezelje a minőségbiztosítás és az e-tanulás terén az alternatív tanulási és oktatási módszerekhez kapcsolódó kihívásokat. Főként azt mutatta be, hogyan lehet a nem hagyományos oktatási formákat hagyományos módszertanokkal értékelni. A felsőoktatási intézményeknek is ajánlották az e-tanulást alkalmazó tanfolyamok tervezésénél figyelembe vételét.
A munkacsoport úgy találta, hogy a minőségbiztosításra és az e-tanulásra vonatkozó ajánlások már elkészültek, ezért új területre koncentrált: a meglévő publikációkat figyelembe véve szisztematikusan megvizsgálta az ESG 2015-ben meghatározott szabványok alkalmazhatóságát és relevanciáját. Bár a szabványok teljes mértékben alkalmazhatóak az e-learningre, bizonyos esetekben úgy tűnt, hogy útmutatóra van szükség. Az e-learning szolgáltatás minőségbiztosítására vonatkozó megfontolások (Considerations for quality assurance of e-learning provision) dokumentumuk ezt célozza [2].
A dokumentum bemutatja, hogy az e-learningre alkalmazható az ESG, valamint hogy hogyan fejleszthetők ki minőségbiztosítási módszerek új mutatókkal. Kihívás előtt továbbra is a felsőoktatási intézmények és a minőségbiztosítási ügynökségek állnak szerintük. Egyrészt a minőségbiztosítási ügynökségeknek olyan külső vizsgálati módszertant kell kidolgozniuk, amely figyelembe veszi az e-learning sajátosságait, másrészről pedig az e-learning vagy kevert programokat nyújtó hagyományos intézményeknek hozzá kell igazítaniuk belső minőségbiztosítási rendszereiket a módszertanhoz, hogy biztosítsák a tanítási és tanulási folyamataik minőségét.
A dokumentum hivatkozási alapként szolgálhat a felsőoktatási intézményeknek és a minőségbiztosítási ügynökségeknek; hozzájárulhat a vonatkozó terminológia megértéséhez; hasznos lehet a külső bírálók képzésében; továbbá javíthatja a szakértők profilját [2, p. 25].
A munkacsoport tudja, hogy az intézmények, a programok és az e-tanulás megközelítései, valamint a minőségbiztosítási eljárások nagyban különböznek egymástól. Ezért az általuk megfogalmazottak és indikátoraik nem feltétlenül és nem ugyanolyan súllyal alkalmazhatók minden esetben, viszont minden IKT-t használó oktatásban alkalmazhatók [2, p. 6].
A dokumentum számos projektből, elemzésből vett át elemeket, valamint végleges változatának elkészítéséhez 19 szervezet képviselője vett részt a konzultációkon [2, pp. 6-7].
Források
- M’hammed Abdous: E-Learning Quality Assurance: A Process-Oriented Lifecycle Model, Quality Assurance in Education, pp. 281-295. Látogatva: 2018.09.01.
- Esther Huertas, Ivan Biscan, Charlotte Ejsing, Lindsey Kerber, Liza Kozlowska, Sandra Marcos Ortega, Liia LaurI, Monika Risse, Kerstin Schörg, Georg Seppmann: Considerations for quality assurance of e-learning provision, Occasional Papers 26, ISBN 978-952-5539-88-2 (web publication), ISSN 1458-1051, p. 27. European Association for Quality Assurance in Higher Education, Brussels, 2018. Látogatva: 2018.09.01.