A stratégiai tanulás a diákokra aktív, önmeghatározó egyénekre összpontosít, akik információt dolgoznak fel és tudást építenek. Meng-Jung Tsai stratégiai e-learning modellje metakognitív perspektívából készült 2009-ben [1]. A modell az online tanulók azon élményeivel és problémáival foglakozik, amelyekkel hagyományos tanulási környezetben nem találkoztak (például elszigeteltség érzésének kezelése, technológiai problémák önálló megoldása).
A modell középpontjában a tanuló van, körülötte a sikeres tanulást lehetővé tevő három interaktív komponens: készség, akarat és önszabályozás. A stratégiai e-learning a hallgatói e-tanulást metakognitív perspektívából magyarázza és értékeli. A modell-keretrendszerben az e-learning környezeteknek négy dimenziója van: rugalmas idő és tér, közvetett társadalmi interakciók, bőséges információs erőforrások, dinamikus tanulási felületek, valamint a hallgatói e-learning stratégiáknak három kulcsterülete: észlelt készség, szeretet (affection) és önszabályozás.
A modell diagnosztikai eszközként szolgál a kutatók, rendszertervezők, tananyagfejlesztők és tanárok számára, hogy munkájuk során kiértékeljék a hallgatók e-learning stratégiáit. Hogy a modellt tovább lehessen vizsgálni és módosítani, kifejlesztették az Online Learning Strategies Scale-t (OLSS) a hallgatók e-learning stratégiájának vizsgálatára.