Gilfus-modell
“2004 körül Stephen Gilfus, a Blackboard Inc. alapítója a Blackboardnál elkezdett adatokat gyűjteni ügyfeleik ezreinek tapasztalataiból, és megalkotta az oktatási technológia keretet (Educational Technology Framework). A Gilfus-modell az oktatási technológiák tudományos, technológiai és társadalmi hatásait veszi figyelembe, oktatástechnológiai keret, útmutató az oktatástechnológia adaptálásához és az intézményi hatékonysághoz.
A modell öt fázissal írja le az intézményi e-learning stratégiák fejlődését: értelmező, támogatott, stratégiai, kritikai, átalakító. Az átmeneti pontok adják meg, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az intézmény az oktatástechnológia elfogadásának következő fázisába léphessen. A modell összefoglalja a fenntarthatóság eléréséhez szükséges folyamatokat és fejlesztési tényezőket. Az egyes fázisok leírják az új technológiák hallgatókra, oktatókra, adminisztratív munkatársakra gyakorolt hatásait a költségvetés, tervezés, képzés, végrehajtás és támogató folyamatokon keresztül.
Az alábbi képen a görbe vonal a Gilfus-modell szerint az intézményben az e-learning alkalmazások felhasználóinak az összes képzési résztvevő számához viszonyított százalékban kifejezett változását szemlélteti [1].
A szakaszok jellemzői [2, pp. 107-109] felhasználásával kerülnek összefoglalásra. “Az első, értelmező szakasz során az e-learning decentralizáltan, néhány, egymástól független kezdeményezésben nyilvánul meg. Szórványosan egy-egy tanszék/intézet egy-egy oktatója, szinte „magánvállalkozásként” teremti meg a feltételeket az e-learninghez, és kezdi el használni. Jó esetben néhány kollégáját sikerül bevonnia. Ezért a képzésben résztvevőknek is kis hányada (0–5%-a) kapcsolódik be. Az e-learning pénzügyi fenntartása ebben a szakaszban „kreativitást” igényel. Napjainkban például ingyenes, online tesztalkalmazásokat és felhőbeli tárhelyeket használnak az oktatók. Az első és második szakasz közötti első átmeneti szakaszban megjelennek a „technológiai győztesek”, kezdeményezések jelennek meg képzésekre, a szervezetben beazonosítják a „jó gyakorlatokat” (best practices), és maga a tanszék/intézet involválódik.
A második, támogatott szakaszban már tanszéki/intézeti szinten fogják össze a munkát, alacsony szintű, intézményi e-learning modell alakul ki. Ezzel együtt megnő a résztvevők száma (5–20%). Ekkor már a pénzügyi források a meglévő működési költségvetésből származnak. A második-harmadik szakasz közötti második átmeneti szakaszban eseti jellegű (ad hoc) ügy-félszolgálat is kialakul, a képzési szolgáltatás nyújtása rendszeressé válik, megszületnek a kapcsolódó szabályozások és eljárások, és a meglévő IT részleg új felelősségeket vállal, újabb támogatásokat (support) vállal fel.
A harmadik, stratégiai szakaszban az e-learning/távoktatás integrálódik a többi intézményi rendszerrel, mert kifejlődik az intézményi felelősség. Ebben az időben már vállalati technológiák alapján hozzák meg a döntéseket, akadémiai technológiai tervezések kezdődnek, tanácsadó testületek alakulnak. De a működési költségek mellett még mindig eseti jellegű bevételekből tartja fenn magát az e-learning. A résztvevők száma mértékkel, de tovább növekszik (20–25%). A harmadik-negyedik szakasz közötti harmadik átmeneti szakaszban a szervezet nyitottan áll a távoktatáshoz, az akadémiai és az adminisztratív együttműködés jól funkcionál, a kialakult folyamatok és eljárások ismertek. Ekkor érkezik el az ideje az e-learning stratégiai szintre emelkedésének, ezért akadémiai és stratégiai tervet fogalmaznak meg és hajtanak vég-re, valamint megkezdődik a rendszerintegráció.
A negyedik, kritikus szakaszban teljes körű az intézményi elfogadottság, a felhasználók száma eléri a kritikus tömeget (25–40% vagy magasabb). Kiadják az intézmény akadémiai technológia tervét, végbemegy az intézményi technológiai konszolidáció, a szolgáltatás és a támogatás központosításra kerül, saját jogú költségvetéssel rendelkezik az e-learning, és az intézményi vezetőség támogatja. A negyedik-ötödik szakasz közötti negyedik átmeneti szakaszban minden akadémiai résztvevő számára alapvetővé válik a távoktatás.
Az ötödik, átalakító szakaszban a távoktatási stratégiai terv kulcsfontosságú az intézményi sikerhez, ezért magasan finanszírozott. Az e-learning rendszer központi, akadémiai, technológiai forrás, a tanagyaghoz csak abban lehet hozzáférni. Majdnem minden résztvevő igénybe veszi (~100%).
Az ötödik utáni, végső szakaszban az intézmény az e-learning terén megszilárdulva, elég gyakorlattal rendelkezve, a távoktatásával képviseli az intézményi tapasztalatot. Ebben az időszakban a tananyag-változtatások az akadémiai technológiától függnek.
Többek között Lengyel Péter alkalmazta a gyakorlatban a Gilfus-modellt. Az alábbi ábra [2, pp. 8] segítségével foglalta össze a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumában az e-learning rendszer implementálási fázisainak főbb mutatóit” [megjelenés alatt].
Források
- Gilfus Education Group Inc.: Educational Technology Framework 2010. Látogatva: 2019.03.31.
- Lengyel Péter: Kollaboratív e-learning menedzsment rendszerek bevezetése, elemzése az agrárképzésekben és szerepük a humánerőforrás fejlesztésben (doktori (PhD) értekezés) Debreceni Egyetem, Ihrig Károly Gazdálkodási- és Szervezéstudományok doktori Iskola, Debrecen, 2011. p. 211. Látogatva: 2019.03.31