E-learning hardver-, szoftver-, humánerőforrás oldala (Berecz)

admin 2018. június 7.

Az e-learning történetének fejlődését nem csak a használt eszközök, technológiák és szoftverek oldaláról vizsgálva, hanem a korszakok jjellemző humánerőforrásának súlypontjait vizsgálva teljesebb képet kapunk. (A humánerőforrás oldalt nevezhetjük ezt mindware-nek, amely az ember ismereteinek és eljárásainak összessége, amelyet problémák megoldására, illetve döntéshozásra használ.) E három szempont: hardver, szoftver és humánerőforrás szerint vázolja fel [1] az e-learning szakaszaiban a lehetőségeket és a korlátokat.

„A hardver a tanítás és a tanulás során használt elektronikus eszközök köre. A szoftverbe a hardveren futó programokon, oktatóprogramokon, keretrendszereken kívül beleértjük az e-tanítás és az e-tanulás módszereit is. A humánerőforrás alatt a tanítás és a tanulás emberi erőforrásait érjük, vagyis a tanárt és a tanulókat, valamint a tutorokat, mentorokat, oktatásszervezőket és a szervezeti szabályozókat, kereteket is, amelyben az e-learning működik (lásd ábra)” [1, p. 51].

Négy szakaszra bontja az e-learning történetét [1] 1920-tól, a rádió majd a televízió oktatásban történő széleskörű igénybe vételétől napjaink mobileszközök- és mobilinternet-használatáig. Ez a magyarországi történésekre koncentráló áttekintés épít a Seres et al. által 2010-ben meghatározott 1–3. e-learning történeti szakaszra [2], valamint a nagyvilág fő e-learning eseményeinél Ferriman 2013-as munkájára [3].

Az e-learning történet négy szakaszának főbb jellemzői az alábbiak (kifejtésüket [1] tartalmazza, lásd még az alábbi ábrát):

„1. szakasz: 1920-as – ’50-es évek

• HW: nyilvános rádió- és TV-adások; rádióiskolák, iskolatelevíziók; országos lefedettség, megfelelő mennyiségű vevőkészülék.
• SW: jelentős háttértámogatás igény (rendezés, szerkesztés, vágás stb.).
• HR: tömeges érdeklődés; oktatható témák, csatornák és műsoridő korlátozott; nagyközönség számára kevés érdeklődést kiváltó oktató.

2. szakasz: 1960-as – ’80-as évek

• HW: mágneses hang- és videorögzítés, PC-k iskolai oktatásban is.
• SW: magnetofonok elsősorban a nyelvi laborokban, nyelvoktató programok; videofelvételek vágása a videomagnókkal nehézkes, PC-k irodai szoftverei még nehézkesek.
• HR: nyelvtanító programokat tanárok is készítettek; videofelvételek: hagyományos előadások, prezentációk szemléltetésére. MS Office programok és klónjaik több platformra.

3. szakasz: 1990-es – 2000-es évek

• HW: internet, szélessávú adatátvitel; egyre erősebb és drágább hardver felhasználói oldalon.
• SW: cloud computing: számítási szolgáltatások, tárolás, videoközvetítés, virtuális tanterem.
• HR: tanítási-tanulási folyamatba illeszthető szolgáltatások felfedezése a felhőben, kompetenciák, végzettségek megszerzése online.

4. szakasz: 2010-es évek

• HW: mobilinternet, tárhely bővülése; változatos jellemzőjű okostelefonok, táblagépek, phabletek; okos eszközök hálózatba kapcsolása.
• SW: változatos platformok, alkalmazáspiacok.
• HR: mobiltanulás, hátrányos helyzetűek és idősek bevonása tanulásba; növekedhet a tanárok és tanulók generációs különbsége” [1, p. 52].

Források

1. A. Berecz és Gy. Seres: „Mobilizáljuk az e-learninget”, in Journal of Applied Multimedia 2./VIII./2013, Journal of Applied Multimedia 2./VIII./2013, Kiadó: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Multimédia az oktatásban szakosztály, 2013.08. en: pp. 49–58. ISNN: 1789-6967, látogatva 2017.05.10.
2. Gy. Seres, K. Fórika, I. Miskolczi, P. Lengyel, P. Gerő: „Hipermédia az oktatásban – avagy felhőpedagógia. Hogyan vált az elektronika az oktatás tárgyából annak színterévé?”, Hadmérnök 2010. V. évfolyam 2. szám, pp. 3339-365., Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, látogatva 2017.05.10.
3. J. Ferriman: „300 Years of Distance Learning Evolution”, 2013.05.01. látogatva .2017.05.10.