“Az e-learning bevezetési stratégiákat tipizálhatjuk aszerint, hogy a szervezet mely részeit és milyen gyorsan kívánják átállítani az e-learning alkalmazására.” Ebből a tekintetből három típus különböztethető meg [megjelenés alatt]:
“Revolúciós e-learning bevezetési stratégia: ugrásszerű, azonnali átállás. Már működő szervezetnek a sok és nagy változás miatt nagy stressz. Nagy erőforrásigénnyel kell számolni rövidtávon. Ezt az utat követte például a közalkalmazottak képzését megszervező PROBONO.
Evolúciós e-learning bevezetési stratégia: Ezt választotta például 2004-ben a GDF, amikor a teljes oktatási szervezetet bevonva minden oktatási feladatot végző számára bővítette az eszköztárát az ILIAS-ra támaszkodva. A keretrendszer lehetőségei közül mindent felhasznált, ami blended learningjét támogatta. Viszont a hallgatókat felmenő rendszerben vonta be a 2004/05-ös tanévben beiratkozókkal kezdve, valamint a tananyag-, tanulástámogatásban a súlypontot szemeszterről szemeszterre helyezte át az e-learning keretrendszerbe.
Inkrementális adaptáció: Az oktatási intézményben az innovatív karok/intézetek vezetik be az e-learninget néhány szolgáltatással (házi feladatokhoz, vizsgák támogatására, tananyag letöltéséhez stb.). Az idő előrehaladtával, eredményességüket látva a szervezet további részei kapcsolódnak be, valamint egyre több lehetőségét kihasználják az e-learningnek. Ebbe a csoportba tartozó például a Gilfus-modell és az m-learning európai oktatási programjának négylépcsős megközelítése.”
